Az internetes társkeresés a közhiedelemmel ellentétben nem működik egy biztos recept alapján, sőt mi több, sokkal több buktatója lehet, mint azt elsőre gondolnánk. Természetesen megijedni nem kell, aggodalomra sincs semmi ok, a virtuális társkeresés ugyanis nem véletlenül lett korunk legnépszerűbb ismerkedési módszere, lévén nagyon hasznos tapasztalatokat is nyújthat az embereknek, mégis vannak azonban olyan buktatók, amelyekbe szinte mindenki belefut – ha csak nem olvasta még az alábbi sorokat!
Az egyik ilyen buktató az, ha nem vesszük figyelembe, hogy az internetes társkeresés során az emberek 95 százaléka füllent. Ki kisebbet, ki nagyobbat, de gondoljunk csak bele: mi mennyit hazudtunk az adatlap kitöltése során? Valami kis apróság biztosan becsúszott, ha pedig mi megtettük, akkor más miért ne élne ezzel a lehetőséggel? Jegyezzük azonban meg, a hazugság soha nem kifizetődő, ezen felül pedig az ismerkedéskor mindig vegyük ezt figyelembe. Kiválasztottunknál tehát soha, semmit ne vegyünk előre készpénznek, és amennyiben valami nagyon zavaró az adatlapon – például az enyhén mackós jellem –, akkor számítsunk rá, hogy az a valóságban már az elviselhetetlen kategóriát képviseli. Ennek megfelelően csak olyan embereket válasszunk a kapcsolatfelvétel érdekében, aki a tulajdonságai alapján maximálisan belefér az elfogadható kategóriába, hogy a kisebb eltérések még az elfogadható szinten maradjanak.
A másik buktató ennél sokkal általánosabb: az első találkozó! Az emberek hajlamosak nagyon sokáig levelezni arra várva, hogy mikor hívja meg a másik. Ami fontos, mindig ismerjük meg egymást virtuálisan, és ne akarjunk azonnal a másik ölébe ugrani! Ha valaki például már az első levélben randizni hív minket, biztosak lehetünk abban, hogy a szándékai nem teljesen tiszták, így vélhetően egy szélhámossal van dolgunk. Adjunk időt a másiknak, levelezzünk, telefonáljunk, Skype-oljunk, és ha már az alapvető ismertség megtörtént, akkor jöhet a személyes találkozó.